Az egyházi gyertyák évszázadok óta fontos szerepet töltenek be a keresztény liturgiában és vallási szertartásokban. Nem csupán világításra szolgálnak, hanem mély szimbolikus jelentéssel is bírnak: a gyertya lángja Krisztust, a világ világosságát jelképezi. A különböző egyházi ünnepekhez és alkalmakhoz eltérő színű és méretű gyertyákat használnak. Például az adventi időszakban négy gyertya jelöli a várakozás heteit, míg a húsvéti gyertya – az úgynevezett húsvéti gyertya – Krisztus feltámadásának fényét hordozza.
Az egyházi gyertyák jellemzően természetes anyagokból, például méhviaszból készülnek, amelyet tisztasága és tisztító ereje miatt tartanak különösen alkalmasnak szent célokra. A viasz a Krisztus testét, a kanóc az emberi lelket, a láng pedig az isteni jelenlétet szimbolizálja. A gyertyák használata a szentmiséken, keresztelőkön, esküvőkön és temetéseken egyaránt elterjedt, méltóságteljes légkört teremtve. Az egyházi gyertya tehát nemcsak tárgy, hanem a hit egyik kifejező eszköze is, amely segíti a hívőket az elmélyülésben és az Istenhez való közeledésben.